„Vagy életem legnagyobb riportját csinálom meg, vagy meghalok!” – egy ifjú fotós tragédiája '56-ban
2021. november 09. 10:00
Munka közben kapott halálos fejlövést 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűz során a Magyar Távirati Iroda fotós gyakornoka, Gárdos Péter. A szőke, vékony fiú azonnal meghalt. A történetéről évtizedeken át nem lehetett beszélni.
1954-ben egy 14 éves fiú jelentkezett a Magyar Távirati Iroda főosztályán. Azt mondta, mindenképpen fotós akar lenni. Mivel szinte még gyerek volt, elutasították, ám napokon át bejárt és próbálta elérni, hogy alkalmazzák. Mivel még a fotós ipari iskolát sem járta ki, segédként vették fel. Habár nem fényképezhetett, boldog volt, hogy vihette a „nagyok” felszerelését vagy éppen világosítóként közreműködhetett. Vidéki utakra, gyárakba, bányákba vagy éppen mezőgazdasági fotóriportokra kísérte el az MTI fotósait, akik hamar megkedvelték a lelkes fiatalt.
A Fiumei úti sírkertben, a 21-es parcellánál rendezett kiállításon is megemlékeztek Gárdos Péterről
Gárdos Péter aztán 1956 nyarán megszerezte a fényképész segédlevelet, a szerkesztőségtől kapott egy Leicát, s azzal járta a várost boldogan. Keleti Éva fotóművész akkoriban az MTI-nél dolgozott. Őt is többször elkísérte világosítóként Gárdos Péter. 1956 szeptemberében is. Keleti Éva a Mandinernek úgy fogalmazott, egy agilis fiú volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy a fotózás közelében lehessen. A fotóművész szerint a távirati iroda
felkarolta a gyereket, hiszen a II. világháború alatt az édesanyját és az édesapját is elvesztette.
Goldfinger Péter Ottó néven született 1940. június 17-én Budapesten, a XIII. kerületben. Az apja, Goldfinger Mihály kárpitossegéd volt, az édesanyja, Kronisz Etelka pedig háztartásbeli. 1944-ben aztán a zsidó származású szüleit elhurcolták, az akkor négyéves Péter ellenben megúszta a borzalmakat, sikerült elbújtatni, a kisfiút a nagymama nevelte.
De visszatérve a forradalomhoz: Keleti Éva 1956. október 23-án vidéki munkán volt, s ott is ragadt, csak napokkal később jutott vissza a fővárosba. Az első dolga pedig nem az volt, hogy a helyszíneken fotózzon, hanem sietett haza a néhány hónapos gyermekéhez. Ő úgy emlékezett, a 16 éves Gárdos Péter 1956. október 25-én a fotós kollégájával, Bojár Sándorral ment ki a Kossuth térre. Aztán jött a hír, hogy a tömegbe lőttek. Keleti Éva szerint Bojár ekkor még nem tudta, mi történt a fiúval. Vele ellentétben a szintén fotósként dolgozó Farkas Tamás a lövöldözés után látta Gárdos Péter holttestét. Később így emlékezett: „És ott feküdt a Péter. Onnan tudtam, hogy meghalt, hogy szegény valami egészen
kifacsart pózban volt, a lába maga alá bicsaklott. Szőkés haja földes volt.”
A fiú a téren nem segédként dolgozott, hanem fényképezett.
Tóth László szintén fotós volt a távirati irodánál ekkoriban. Ő a következő év augusztusában a Szabad Magyarság című, emigráns lapban emlékezett a tragikus sorsú fiatalra. Mint elmondta, a fiú október 23-tól kezdve állandóan az utcán volt és több helyszínen is fotózott. A végzetes napon, október 25-én is találkozott vele a városban, ekkor Gárdos Péter a szintén fotósgyakornokként dolgozó, Viktor nevű barátjával járta a várost a fényképezőgépével. Mikor a fiú elújságolta, hogy a Kossuth térre tartanak, Tóth László azt mondta, nagyon vigyázzanak, inkább ne menjenek, mert nagyon zavaros a helyzet. Tóth László szerint ekkor a csupán 16 éves Gárdos Péter a következőket válaszolta: „Vagy életem legnagyobb riportját csinálom meg, vagy meghalok!”
A Kossuth tér. Sok ember vesztette életét a gyilkos sortűz miatt 1956-ban
Tóth László másnap értesült róla, hogy Gárdos Péter a Kossuth téri sortűz áldozata lett. A holttestét az Üllői úti Bonctani Intézetbe szállították, itt találtak rá, s
a homlokán ott éktelenkedett a gyilkos lövés nyoma.
„Nyitott, megüvegesedett szemében csodálkozás és borzalom ült” – emlékezett a Szabad Magyarság című lapban Tóth László, majd hozzá tette, másnap az MTI-ben kitették Gárdos Péter virágokkal keretezett fényképét. Gárdos Péter számtalan fényképet készített, a Leica gépét is megtalálták a holtteste mellett, ám a fényképeknek nyoma veszett. Mint ahogy a távirati irodából is elkobozták a forradalom alatt készült összes felvételt. A mártírhalált halt Gárdos Péterről aztán a megtorlás időszakától kezdve nem volt ajánlatos beszélni. Évtizedeken át szóba sem került a neve. Aztán az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján, 2006-ban emléktáblát avattak a tiszteletére a távirati irodánál. Próbálták felkutatni a még élő rokonait, de nem jártak sikerrel.
A lényeg viszont az, hogy ötven év elteltével végre márványba vésték annak a 16 éves fotósgyakornoknak a nevét, aki munka közben lelte halálát a forradalom alatt és, akinek a nevét ideje lenne mindenkinek megismernie.
Szegény Pongrátz Gergely, szegény Mansfeld Péter, szegény Wittner Mária. Amikor a latinok leírták, hogy változnak az idők, ezt talán még ők se gondolták volna… Ungváry Zsolt írása.
Harminchat évvel ezelőtt reformkommunisták sora tülekedett Nagy Imréék koporsójánál, mintha nem ők gyalázták volna évtizedekig a miniszterelnök emlékét. Szerencsére a magyar ember nem felejt. Veczán Zoltán írása.
A szabaccsákarczoshság margójára: '56 egy módszeresen előre eltervezett KGB akció volt (számtalan pontján mai napig felismerhető névjegyében egyezve akárcsak a tavalyi fehérorosz eseményekkel - nem meglepően, a közös műhely okán), célja egyértelműen az orosz hegemónia bebiztosítása a térségben. Az eseményeket egyébként a KGB akkori vezetője részben Budapestről koordinálta (Andropov), s hasonlóan mai utódjához, később belőle is az orosz birodalom elsőszámú vezetője vált. A magyarok nagyban lesz@rták az egészet, leginkább a "hanyatló Nyugatra" szökésének kínálkozó alkalmát látták benne (épp, mint napjainkban), s az oroszok nagy keservvel voltak képesek annyi minimális ellenállást kiprovokálni, melyre hivatkozva már bevonulhattak - szokásuk szerint "felszabadítani". Indoklásul kommentem itt, "KOMPASZ" jeligére: https://hvg.hu/itthon/20190219_Pozsgai_nepfelkelest_mondott_de_mikor_lett_1956_forradalom#article-comments .
Napjainkra ez az egész parasztbanzáj egy gagyi módra feltupírozott kamuvá terebélyesedett, végleg elszakadva a valóságtól, önámító képmutatásra, még inkább az (egykori KGB-vel kollaboráló) aktuális önkény totalitárius propagandájára, mely azon kívül, hogy kényelmes megélhetést nyújt megannyi tehetségtelen talpnyalónak és ingyenélő köpönyegforgatónak, csupán arra alkalmas, hogy tovább mérgezi a társadalmat. És ezt ünnepli ez a dicső szabaccsákarczosh nép...
Ideje lenne már továbblépni a melldöngető nagyotmondásokon, nevetségesen pózoló picsarázáson, nem vezet előre, csupán visszataszít.
#bojkott #forradalmat